Köszönet Marikámnak

Anya -  lánya kapcsolatokról tabuk nélkül- igaz élettörténet

Három gyönyörű leánynak vagyok az édesanyja. A legidősebb lányom Georgina, aki 31 éves már idén. Ő egy angyalian csodálatos kisgyermekem volt, igazi kincse volt már gyermekként  is a lelkem életének.. A három lányom közül ő az, aki a legőszintébb volt anyai szívemhez, és ezt a bölcsesség harmóniáját még az idő vasfoga sem marta szét, az évek múlása sem változtatta meg közöttünk, ezt a csodálatos anyai szív és gyermeki szív együtt dobbanását.Történhetett bármi, a mi lelkünk egy hullám hosszon járta és járja, és igen érzi az én anyai szívem minden lélegzetében,hogy járni is fogja táncát. A mikor valami bánat nyomta kicsi szívét min- dig oda bújt hozzám, én ölembe vontam őt,közben haját simogattam, s ő halkan, szomorkásan lágy hangon csak mesélt és mesélt nekem, hogy édes kis szívét mi bántja, drága angyali lelkét mi nyomassza. Mikor a boldogság éneke zengett a lelkében, táncra perdült egész kislénye és úgy csicseregte az öröm ritmusára nekem a boldogságának himnuszát.Ahogy csepe- redett úgy változtak lelkének meséi is, szívének hangjai, ekkor már a szerelmeiről és a csalódásairól dalolt én nékem, az élet dolgait beszélte meg velem, és igaz hittel fogadta be anyai tanácsaimat. Mára már tapasztalt,bölcsességgel megáldott, szerető szívvel  3 családos anyuka, akinek az élete a gyermekei, az én gyönyörű unokáim. Az élet sorskönyvébe sajnos azt írta meg,hogy párját, gyermekeinek édesapját 3 éve a jó Isten, magához szólítsa, az angyalok birodalmába. Georgina, ezt a borzalmat is a maga szerénységével,bölcsességével, az élet iránti alázattal fogadta be szívébe. Ő az, aki egy rossz szót nem mond nekem, ő az ki mindig tisztelettel beszél velem, ő az kiott segít nekem, ahol csak tud, és ahol csak lehet. Büszke vagyok Georginára,anyai szívem igazi gyöngyszeme ő, ő most is egy igazi angyalka.

Genovéva lányom a második gyermekem, aki most 26 éves. Kisgyermekkéntő volt az, aki nagyon jó kislánya volt édesanyjának. Bűbájos, szó fogadó, tüneményes kisgyermek volt, de ahogy teltek az idők, ahogy múltak az évek és ő kezdett felcseperedni ő úgy változott. Egyre erősebbé vált és felszínre jött kettőnk kapcsolatában, az akarata érvényesítése velem szemben, ez végett nem igazi, nem őszinte a kettőnk közötti kapcsolat. Ő az a gyermekem, aki miatt rengetegszer sajog anyai szívem,rengetegszer vérzik a fájdalomtól a lelkem. Ő olyat tesz, mit egy gyermeknek soha nem szabadna tennie. Amikor nem tudja az akaratát rám kényszeríteni, az akaratát érvényesíteni velem szemben, illetve nálam,akkor agresszívvá válik és nekem jön, megüt. Én ettől még nagyon szeretem őt, egy lakásban élünk a mai napig, de pokolian szenvedek a fizikális bántalmazásától is, melyet nem csak a testemen érzek fájdalmasnak, ha nem a lelkem pofonjai is, minden egyes elcsattant ütése, érzem a szívemet megöli, lelkemet koporsóba zárja, a semmihez sem hasonlítható fájdalom, hogy ő ilyen. Szinte szét tépi a kínzó fájdalom a lelkemet, a miértek dübörögve visszhangzanak a gondolataimban. Én rontottam el valamit ? Tudom, hogy nagyon érzékeny legbelül, de akkor miért üt meg engemet ?A férjem is agresszív, aki szokott bántalmazni, talán azért ? De akkor Georgina miért egy földre szállt angyal, hisz mindkettőnek én vagyok az anyja és mindkettőt én neveltem, és mindkettőt ebben a családban Orvoshoz járok, mert már közepes erősségű depresszióm van. Lassan beleőrülők ebbe a teherbe, amit a vállamra tett a sors, szörnyű nehéz keresztet.

Klaudiám a harmadik gyermekem 11 éves,. Ő már gyermekként is teljesen más volt, mint a nővérei. Egyszerűen ő akkor már a jéghegy csúcsa volt, ha követelőzésről, akaratosságról volt szó. Ellent mondást nem tűrt már kisgyermekként sem, és nem érdekelte más, csak az ő akarata. Nagyon sokat próbáltam a lelkére hatni, rengeteget beszélgetni vele, szeretgetni,babusgatni, de őt nem érdekelte, nem foglalkozott ezen közeledéseimmel. Ahogy telt az idő, szégyenlőssé, magába fordulóvá vált, nem mutatja ki a szeretetét,nem lehet már őt becézgetni, puszilgatni, minden nemű kontaktust hárít,ami a szeretet közvetítését hordozza  Most ott tartunk ,hogy ő parancsol nekem, szinte ugráltat, teljes mértékben  kiszolgáltatja magát  velem, mintha egy cselédje lennék. Sajnos igen tudom,hogy hiba, de igaz én meg meg is teszem, kiszolgálom, ugrálok kénye kedve szerint, eltűrőm zok szó nélkül a parancsolgatásait. Hogy miért ? – sokszor kérdezem magamtól, amikor már úgy érzem, hogy nem bírom tovább és inkább öngyilkos leszek. Talán azért, mert sajnálom őt, vagy talán azért, mert lelkiismeret furdalásom van, hogy nem vigyáztam, óvtam őt eléggé…talán….talán…talán…                                                                                  De miért is gyötörnek ezek a kérdések, miért is marják a lelkemet ?

Mivel 3 éve egy köztiszteletben álló személy molesztálta és annyi hercehurcán mentünk keresztül,hogy én annak tudom be, hogy feltétel nélkül ugráltathat, és úgy érzem, hogy ő meg vissza él vele.

A lényeg az,hogy csak akkor érzem a szeretetüket mikor beteg vagyok, akkor kedvesek velem, aggódnak értem, segítenek nekem, de én így is szeretem őket , nekem ők az életem, a gyermekeim, a mindeneim, a szemem fényei…na most még sírok is ahogy írom…

Horváth Tünde író - szerző
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles