A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben nyeri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek" nevezték ezt az időszakot.
Adventi koszorú:
A koszorú négy gyertyája közül -- a meggyújtás sorrendjében -- az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín.
A negyedik színe a bűnbánat színe - az adventi felkészülés során ugyanis ugyanúgy önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a keresztények a közelgő karácsonyra, mint húsvét előtt.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat is: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:
Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm,)
Az ünnepnapok szívvel történő megélései, a lelki táplálékaink Az ünnepnapok mások,mint az év többi napjai. Ekkor a lélek különlegesen szép ruhába öltözik fel,így táplálván a szív dobbanásait,erőt adván a rohanó, sokszor monoton és sivár,küzdelmekkel tarkított hétköznapok elviselhetőbbé tételéhez. Ünnepnapokon együtt a család,az egymásért a szeretetben dobbanó szívek. Ilyenkor van idő, hogy a szeretet kelyhéből igyák egymás lelkének mézédes cseppjeit,lassan,minden sejtjükben ízlelve e csodás nedűt.
Ilyenkor van idő a szeretet érintésével,lassan,kényelmesen,nyugodtan,lágyan simogatva érinteni a szeretett lényt.
Hétköznapokon az élet időhatár kereteiben élünk. Időre kelünk, és fekszünk,időre rohanunk a dolgaink elvégzésére,melyek nélkülözhetetlenek az életünkhöz. A lélek energiáit felfalja a szüntelen időhatár, a szív dobbanásait a szeretetben lelassítván.
Ezért higgyetek az ünnepnapok létében,hogy ezek a napok igen is más napok,mint a hétköznapok,és éljétek meg az ünnepnapok szépséges fényének létét,és ne hitetlenkedjetek abban,hogy igen is vannak életünknek különleges napjai és nem ugyan olyan napok az ünnepnapok,mint a hétköznapok,ahogy a hétköznapok sem ugyan olyan napok,mint az ünnepnapok.
Ne engedjétek,hogy a lélek minden napjait életeteknek egyformán élje át...s ettől lesz más életeteknek, az ünnepek napjai,és a hétköznapok napjai.
Advent első vasárnapján gyújtjuk az első adventi gyertyát. A vallásos emberek körében a csendes gondolatok ideje ez, a megtérésről és a bűnbánatról.
Advent 2. vasárnapján a második gyertya gyújtása történik:
Ez a vasárnap az alázatra figyelmeztet bennünket. A nap liturgikus színe: lila.
ADVENTI IMA GYERTYAGYÚJTÁSHOZ
Uram, annyi fele futunk advent idején, annyi mindennel megtöltjük a készületi időt. Kérünk, ne valami foglalja le adventünket, ne a világ bóvli kínálata, hanem hadd közeledjünk Hozzád! Hadd fogadjuk be egészen Jézust, a Megváltót, hogy VALAKI foglalja el karácsonyunk középpontját! Ne egy kivágott fa legyen karácsonykor középen, hanem Te, Urunk, Jézus Krisztus! Jöjj el, jöjj el, Urunk életünkbe!
Ma az adventi várakozás két nagy alakja tanít: Izaiás, a vágyakozás prófétája -Keresztelő szent János az útkészítő
Régi igazság, hogy mindig könnyebb rosszat tenni, mint jót cselekedni. Valahogy mindig van elég bátorságunk hogy felebarátunk lelkébe gázolva megbántsuk a világ Urát is. Ám, hogy bocsánatot kérve megpróbáljuk jóvátenni hibáinkat, ahhoz már sokkal ritkábban érzünk hajlandóságot. Talán azért , mert hiányzik belőlünk valami…
Úgy tűnik, hogy ebben az elszabadult világban egyre inkább a gátlástalan szabadosság lesz a divat. De az Isten Fiát váró ember számára sohasem szolgálhat mentségül a többség gondolkodása, életstílusa. Neki mindig Isten útját kell járnia.
De akármilyen sikeres és büszke lehet is az ember, Isten előtt mindig egy megváltásra szoruló, esendő lélek marad, s ezért bizony az alázatot gyakorolnia kell.
Advent harmadik vasárnapján a harmadik gyertya meggyújtása történik:
E napon az Egyház rózsaszínbe öltözik. Advent 3. vasárnapjához értünk, mely az öröm vasárnapja. A rózsaszín az örömnek a színe az adventi koszorún is, a miseruhán is.
Advent harmadik vasárnapja tehát, az öröm vasárnapja; aminek semmi más alapja nincs, csak ez, hogy az Úr közel van. Advent második felétől a bűnbánat szomorúságának hangulata átadja helyét az örömnek. Nem várhatom Uram közeledését besavanyodott arccal, megkérgesedett lélekkel. Belső örömem biztosítja hétköznapi lelki egyensúlyomat is. Ennek alapja pedig az, hogy Isten velem van, nem kell félnem semmi rossztól.
Ne az árral sodródjunk, hanem merjünk jobbak, becsületesebbek lenni. Ne éljünk vissza hatalmunkkal, pozíciónkkal, vagy valamilyen helyzeti előnyünkkel, hanem szolgáljuk a közösség javát. Ne fölösleges dolgokat vásároljunk össze árcsökkentés címén, hanem osszuk meg kenyerünket, időnket, pénzünket, figyelmünket azokkal, akik ezt szomjazzák. Álljunk le egy percre meghallgatni, akinek panasz nyomja a lelkét. Ahelyett, hogy világhálós ismerősök gyűjtésében versenyeznénk, valódi barátként szegődjünk embertársunk mellé akkor, amikor ránk van szüksége. Hordozzuk egymás terhét.
Az öröm vasárnapja nemcsak a közelgő Karácsonyt hirdeti, hanem Isten ama örömét, amikor a megtérő bűnös feléje fordul. Mindenkit tárt karokkal fogad, és visszaemel a létbe. Álljunk sorba ajtaja előtt.
Advent negyedik vasárnapján történik a 4. gyertya meggyújtása
Advent 4. vasárnapjával magunk mögött hagyjuk az adventi szent időt, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A mai vasárnapon, néhány nappal az ünnep előtt, tisztázzuk szívünk szándékát! Mit várunk a karácsonytól? Mit várunk az ünneptől? Nyugalmat, pihenést, szabadidőt a decemberi rohanás és az egész évi munka után? Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk? Vagy talán a gyermekkori élmények feléledését várjuk? Esetleg megelégszünk néhány ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk? Mit várunk a karácsonytól? Kit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
A nap liturgikus színe: lila. Az angyali üdvözlet. Itt kezdődik. Az üdvösség műve megvalósul. Jézus emberré lesz.
Jézus Krisztus születése így történt:
Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!” Adventi utunkat végigjárva lépjünk be a betlehemi barlangba és lássuk a Gyermeket!
Imádság:
Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat, irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltónkat és Üdvözítőnket
